Blog

A disznóvágás intézményét sokan hungarikumnak vélhetik. A valóság ennél azért árnyaltabb (mondom ezt anélkül, hogy elvitatnám, mennyire hozzátartozik a magyar vidéki kultúrához a disznóölés - én magam is vidékről, állattartással is foglalkozó családból származom, a szüleim gyakran vágtak disznót télvíz idején).
 

A disznótartás és vele együtt a disznótor valójában inkább egy kelet-közép-európai szokás, és ott sokfelé a mai napig elterjedt. Már a középkorban vágtak disznót, ahogy erről a The Medieval Cookbook egyik illusztrációja is árulkodik:

_{(kép forrása: Wikipedia)}

 

A hagyomány lényege azóta sem változott sokat: késő ősszel vagy télen egy nagyobb társaság leölte az állatot, majd közösen feldolgozták. Az időzítésnek praktikus okai voltak: a hidegben könnyebb volt tartósítani a húst, ráadásul a hideg évszakokban nem igazán volt termés a földeken. A disznótor sok embert, általában az egész rokonságot megmozgató közösségi esemény volt - részben ezért lehet máig elmaradhatatlan tartozéka a pálinkázás. Már önmagában a disznó leöléséhez is több emberre van szükség, majd az utómunkához még többre. A Kelet-Közép-Európai Gyökerek:

Európában a Wikipedia szerint Magyarországgal együtt legalább 18 országban, köztük Albániában, Bulgáriában, Horvátországban, Szerbiában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Görögországban, Olaszországban, Moldovában, Romániában, Szlovéniában, Portugáliában, Spanyolországban, Ukrajnában, Korzikán és Oroszországban is elterjedt.
 

Nem véletlen a sok disznóhúsból készülő nemzeti étel a környéken - szerb-horvát konyhában a húsos burek mellett a pljeskavica és a csevap a legismertebb, bár mindkettő elsősorban bárányból készül, a sertéshús is fontos összetevőjük. De a litván és lengyel bigos egyik fő összetevője is a sertés (a bőséges káposzta mellett), a szlovénok pedig hozzánk hasonlóan kolbászban is utaznak: náluk Kranjska klobasát lehet kóstolni.
 

Külön horvát, szerb, moldáv ételek helyett ezért is szokás gyakran inkább balkáni konyháról beszélni, ezen országok között - vélhetően viharos múltjuk miatt is - erősen összeér a konyhaművészet, sok a hasonló, vagy szinte egyforma étel, csak az összetevők aránya, esetleg az elkészítés módja között vannak apró eltérések. 

 

Nálunk ugye a legínycsiklandozóbb, sertéshúsból készülő ételek közt helyet követel magának a toros káposzta, a hagymás vér, a sonka, a hurka és persze a kolbász (a teljesség igénye nélkül). Azoknak, akik a következő hetekben ezek közül kolbász vagy hurka elkészítését tervezik, az alábbi kiváló szerkezetet ajánljuk, ami nagyban megkönnyíti a munkát: a GAMMO rozsdamentes acélból készült álló hurka-kolbász töltőjét, amivel a legfinomabb disznóságok házi előállítása is szinte gyerekjáték!

 

Ha megjött a kedved a kolbásztöléshez, nézz szét kínálatunkban és válogass minőségi termékeinkből!